a klasszikus magyar nyelvkönyvek alaposságát a nyugati nyelvkönyvek könnyed, laza stílusával, hasonlóképpen a westernfilmek főhőséhez, aki nem egy szokványos hatlövetűt szeretne az eladótól, hanem az egyik csövét, a másiknak a markolatát, a harmadiknak a ravaszát tartja ideálisnak, hogy végül mindezekből a saját fazonjához illőt rakjon össze A cím pedig senkit ne tévesszen meg: ha két tanítási stílushoz hasonlítanánk, a "hullámlovaséhoz" és a "szántóvetőéhez", akkor az olvasmányok stílusa minden bizonnyal a hullámovasok gondtalan, legkisebb ellenállást kereső manővereihez hasonlítana, munkamódszere és gyakorlatai viszont a szántóvetőé, aki addig nem nyugszik, amíg ekéjét mélyre nyomva porhanyósra nem szántotta vele a tarlót.