Kortársai és közeli utókora önálló műnek tekintette, olyan alkotásnak, amely Ariosto munkamódszere szerint további epizódokkal bővült volna, ha a költőnek lett volna rá ideje. A mai kutatók többsége olyan toldaléknak veszi, amely nem került bele az eposz végleges szövegébe. Akár önálló alkotás, akár töredék: ezt az ötszázötvenkét oktávát alkotóereje teljében írta a költő, s egyes elemeibe, mint pl. Gano alakjának megformálása, egyes részleteiben, mint például a negyedik énekben Astolfo és Ruggiero jellegzetesen ariostói (mágikus realizmussal megírt) története nemcsak eléri, de túlszárnyalja Az eszeveszett Orlando legszebb énekeit is. Az Öt ének most jelenik meg először magyarul Simon Gyula műfordításában.